A filippínó fegyverek - az ország tagoltságának, sokszínűségének köszönhetően - rettentő változatosak és sokfélék. A fegyverekből megállapítható, hogy a Fülöp-szigetek melyik tartományában, kik (pl. melyik törzs) használta. Sok fegyver egyébként a hétköznapok elengedhetetlen munkaeszközeként is szolgált: azzal dolgoztak a földeken, készítették elő az ételt, végezték a ház (kunyhó) körüli munkákat. 

Jöjjön most egy képes válogatás, a teljesség igénye nélkül (egy átfogó, részletes feldolgozás könyv-terjedelmet igényelne).

1. Kriskardok Mindanao és Samar szigetéről: a pengék különböző szultanátusokból származnak, a morok (a déli szigetek muszlim népe) legismertebb fegyvere. Háromféle verziója létezik: teljesen hullámos, félig hullámos, egyenes.

A kris kardot főképp a Tausug, Samal és Yakan harcosok használták. Elsősorban harcokban használt eszközről beszélünk, melynek hullámai nemcsak tulajdonosának törzsét, lakhelyét; de társadalmi rangját is tudatták. Az egyenes krist főleg publikus kivégzésekhez használták. A kard hullámai mind a kard szúró - illetve vágóképességét növelik. Cél az ellenfél testében minél nagyobb kár okozása, tekinthetjük a modern fogazott pengék elődjének is.

2. Bangkung-ok (rövidebb pengék) és kampilan-ok (kétfelé ágazó markolatvéggel): a bangkung Sulu szigetéről származó ritka, főképp mindenes kard. A kampilan a maguindanao törzsek kedvelt fegyvere, a morok nemzeti fegyvere.

A filippínó történelem szerint Magellánt egy kampilannal ölték meg. A filippínók leghosszabb fegyvere, az első vonalban küzdő harcosok által használt eszköz. A tradíció szerint 96-112 cm közötti nagyságú, egyélű, díszesen faragott (a nyélen látható "krokodil" vagy "aligátor") nehéz kard. Fejvadászatra is használták, leírások alapján egy vágásból két fejet könnyedén levágtak vele. Markolatához gyakorta a legyőzött ellenség haját rögzítették, elrettentés gyanánt.

3. Panabas-ok és baro(u)ng-ok: mindkét kard déli, moro fegyver. A barong főleg a Tausug törzsek körében volt kedvelt; a panabas egy nehéz; brutális vágókapacitással rendelkező penge.

Mindkét penge kedvelt volt a Datu-k (törzsi vezető) körében, a panabas nyilvános lefejezések során a vezető hatalmát hivatott szimbolizálni. Az elefántcsont nyelű barongok (esetleg barung vagy borung) viselése  csak magasrangú harcosok (pl. datuk) kiváltsága volt.

A panabas a harcon és kivégzéseken kívül húsfeldolgozásban és növényvágásban használatos; míg a barong egy mindenes, félelmetes harci értékkel rendelkező (pl. belharcos technikák) penge volt. Antonio "Tatang" Ilustrisimo kedvenc kardja a barong volt, melyet sokszor használt párbajai során.