Általában ha harcművész/ küzdősport edzésről van szó, mindenkinek a sport jut elsősorban az eszébe. Ami néha téves, néha maga az edző is tévesen értelmezi, sokszor kavar van a fejekben.

Mi is a különbség a sportedzés és a rekreációs célzatú edzés között? A sportedzésben elsősorban a versenyre való felkészülés, a megszerzett képességek megtartása, versenyszezonra való felturbózása és maga a szabályrendszer, illetve ezeken belül az egészség megőrzése mellett a minél hatékonyabb teljesítmény elérése dominál. Rekreációs edzés esetén viszont főképp a játékos, szórakoztató ámde egészségmegőrzésre és megtartásra is ideális, emellett teljesítményt fejlesztő edzést értünk. A sportedzést használják élsportolók trenírozására is, viszont itt főleg a teljesítmény dominál - az egészség már kevésbé. Nem számít, ha néhány tucat sportoló leamortizálódik és élete végéig szenvedi azt a néhány évet, amíg készült és láttak benne potenciált - ha adott edzőnek lesz egy igen eredményes embere, aki pl. olimpikon lesz. Nem mondom, hogy ez egy rossz gyakorlat - ha a felek ismerik ennek a lehetséges következményeit.

Ha viszont a tanítvány nincs tudatában a lehetséges konzekvenciáknak, az edző pedig nem mondja el ezt neki vagy a szüleinek, azt egyáltalán nem tartom korrektnek. A saját egójának a potenciális növeléséért kockára tenni mások egészségét nem etikus. Ha az edző sincs tisztában ezekkel, ott már nagy a baj...

Ezzel szemben a rekreációs edzés esetén a cél, hogy hatékonyan és szórakoztatóan gyakoroljunk, mindenképpen megőrizve az egészségünket. Úgy gondolom, a harcművészetek illetve a küzdősportok nagy részénél a rekreációs edzés alapelveit érdemes figyelembe venni (a max. pulzusszám 65-85%-án, rendszeresen heti 3-5x és időtartamban pedig nagyjából ~15-60 perc edzés nagy vonalakban ). Ami főképp aerob mozgástartományban zajlik, ergo nem kapkodjuk a levegőt. Illetve a Pavel Tsatsouline által a Meztelen harcos c. könyvben propagált GTG (Grease the Groove: Olajozd a mozgást) szintén egy hatékony alapelv. Gyakorlatilag kis ismétlésszámban, naponta sokszor elvégzett edzésről (pl. minden alkalommal mikor elmész a szobádban felszerelt húzódzkodórúd mellett, húzódzkodsz rajta 3-at) van szó, ami főleg az idegrendszer ingerület átvivő képességét és ezáltal az izmok adott mozgásra való optimalizálását fejlesztik. Többet ér napi 5 perc gyakorlás mint heti 1 óra egyben. 

Fegyveres harcművészetek esetén nem kell borzasztó erősnek lenned vagy nagyon jó állóképességgel rendelkezned. Elég, ha tudsz erősen ütni/vágni (ezt egy 45 kilós hölgy is megtanulhatja) és nem fulladsz ki egy kis sparring után. 

1.) Mi sem bizonyítja a fentebbieket jobban, mint ez a videó. Tatang (sárga ingben) 90 éves kora körül, félig vakon a tanítványával sparringol. MMA-ban nem látsz már 50 éves aktív versenyzőket sem fiatalokat verni...

Természetesen egy élsportoló nagyon hatékonyan tud motiválni és szórakoztatni rengeteg embert, ráadásul lehet hogy meg is ússza idősebb korára komolyabb - sportból adódó - betegség nélkül (pl. Earnie Shavers profi ökölvívó szerint ez náluk borzasztó ritka, nem is engedné az unokáit boxolni), viszont az élsportoló edzésmódszereit átlagembereknél használni igen szerencsétlen döntés...

Nem szükséges messzire menni, ott van pl. a crossfit amit már Magyarországon is minden nagyobb városban lehet csinálni. Mikor az ember ész nélkül kippingelő, súlyt emelő (természetesen kisebb súlyokat nagyobb ismétlésszámban, sokszor szörnyű technikával) embereket lát. Ez az edzésmódszer megfelelő szaktudású edző nélkül melegágya a sérüléseknek - márpedig néhány gyorstalpalóval nem valószínű, hogy stabil kettlebelles/súlyemelő alapot biztosítanak a leendő edzőnek. Nem véletlenül int egyre több amerikai sporttudományos szaklap és orvosi magazin óvatosságra a crossfittel kapcsolatban.... Ettől függetlenül megfelelő edzésfelépítéssel, figyelve a kliens egyéni igényeire és szükségleteire (pl. 30-as, ülő életmódot folytató, kissé köpcös apuka teste sérülékenyebb mint egy 20-as évei elején járó, sportos fiatalé ) - egy igen hatékony, kiváló edzésmódszer. 

Egyre inkább úgy gondolom, hogy az edzés után az embernek nem kifáradnia és élő hullának kell éreznie magát, hanem sokkal inkább energikusabbnak és frissebbnek. Mondhatnánk, hogy no pain no gain (nincs fájdalom - nincs növekvés), de inkább helytállónak tartanám a no brain no gain kifejezést (nincs agy - nincs növekvés). Összegezve, egy akármilyen tréningrendszer/küzdősport/harcművészet elkezdése előtt fel kell tennünk magunknak néhány fontos kérdést. Mik a céljaim és mit vagyok hajlandó ezért feláldozni? Feláldozod a későbbi egészségedet azért, hogy minél jobb legyél adott sportágban? Megéri 50 éves korodra funkcionális rokkantnak lenni, hogy 20-30 évesen mindenkit el tudj verni?

Illetve, a világ egyik leggyorsabb férfi úszója (Michael Phelps) a 100m pillangót ~0:49:82 alatt ússza. Tized- illetve századmásodpercek választják el a legjobb, ünnepelt úszót egy tehetséges, ámde annál kevésbé ismert úszótól. Nameg néhány millió dolcsi.... Gyakorlatilag a sok - a legtöbb ember számára ismeretlen - úszótehetség, akiket csak egy paraszthajszálnyival ver el Phelps, a legtöbb ember számára ismeretlen.

Egy kis motivációnak következzen két egyedülálló sportoló, akik ugyan nem világhírűek és nem keresik magukat rommá, viszont igen motiválóak. Hogy képes egy ember 70 felett ultramaratont futni, illetve 50 felett folyókat hosszában átúszni? Ezek emberfeletti teljesítmények, a sporttudomány oldaláról ez egy kevésbé terület(hisz se pénz-, se egónövelésre nem ad megfelelő alapot; kinek van kedve azt nézni, hogyan futnak vagy úsznak az emberek borzasztó távokat egyben?!)  - viszont szerintem igen sok embert ösztönözhet az életmódváltásra, a fizikai aktivitás megkezdésére akár idősebb korban is.

2.) Martin Strel maratonúszó - végigúszta a Dunát, a Mississippit, Paranát, Yangcét és az Amazonast...hosszában!

3.) Dag Aabye ultramaraton bajnok, 76 évesen is aktívan fut... 128 km futás ebben a korban emberfeletti teljesítmény!

Mi a közös mindkettőjükben? Mindenki azt hitte róluk, hogy nem képesek rá - kivéve saját magukat. A testi képességeken kívül úgy gondolom legalább olyan fontosak a mentális képességek. Elhiszed magadról, hogy képes vagy rá? 

Konklúzióként Dag Aabye szavaival zárnám soraimat: "Számomra nincs kor. Ez egy olyan dolog, amit mások aggatnak rád. Berakjátok az embereket öregotthonokba és ezek az emberek elég gyorsan meghalnak itt mert ezt mondjátok nekik: Ti már öregek vagytok - készek meghalni."

1. Az y tengely (függőleges) a magabiztosságot, az x tengely (vízszintes) pedig a szakértelmet/tapasztalatot jelöli

A Cornell Egyetem két kutatója, Justin Kruger  és David Dunning kutatta az immáron róluk elnevezett hatást. Vajon magabiztosabbak-e a kezdők, abszolút tapasztalatlanok vagy kevés tapasztalattal rendelkezők adott területen a szakértőknél? Miért van annyi - többek között harcművészeti - szakértő youtubeon, facebookon és egyéb internetes fórumokon? A kutatásukkal bebizonyították  hogy nemcsak hogy az amatőrök biztosabbak a dolgokban (amihez nem értenek), de nem képesek felismerni ha más ért hozzá.

Szerencsére van remény, ha fejlesztenek saját képességükön és nagyobb gyakorlatuk lesz adott rendszerben/tudományban, képessé válhatnak annak felismerésére, hogy mennyire nem értettek hozzá. Bár kényelmesebb álomvilágban élni és megmagyarázni magunknak, miért is van mindenben mindig igazunk...

A konzekvenciákat mindenki vonja le magának. :)

Végezetül, ne feledjük Szókratész szavait: "Egy valamit tudok biztosan, azt hogy nem tudok semmit."

Napjainkban egyre gyakrabban látni harcművészeket pusztakezes, kés elleni védekezést gyakorolni. Ennek oka főleg a növekvő késes támadások miatti, az erre való felkészültségre való  igények növekedése.

Ezen cikkemben a téma késharcos nézőpontból való boncolgatását fogom végigjárni. Kezdjük is a legelejével: késes küzdelembe pusztakézzel semmiféleképpen nem akarunk belemenni.  Gyakorlati szempontból nézve egy profi boxolót is ( akik kéztechnikákban a legjobbak között vannak) meg tud vágni, szúrni egy teljesen kezdő, hadonászó késes. A kettős fedezékbe 2 vágás 2 potenciálisan veszélyes, harckészséget csökkentő és hosszú távú hatásokkal járó (pl. kéz funkcióvesztése) sérülés. Egy önvédelmi szituációban a lehető legkevesebb sérülés elérése a kívánatos, viszont kés vs. pusztakéz felállásban ennek esélye nagyon elhalványodik. 

1. Paul Vunak demonstrálja a kés emberi/állati szövet elleni hatékonyságát

Mielőtt bővebb fejtegetésekbe kezdek, néhány pontban szeretném kifejteni a különböző demográfiai, technológiai és egyéb, a téma szempontjából kulcsfontosságú tényezőket. 

1. KULTÚRA: nem mindegy, a Föld melyik pontján vagyunk. Egy késes kultúrában a pusztakézzel kés elleni védekezés kulturálisan nem, vagy csak nagyon lebutított támadások ellen létezik. Ők tudják, hogy egy jól támadó eszközös ellenfél ellen pusztakézzel nem, vagy csak minimálisan van esélyük. A háborúk során sem ment épeszű parancsnok botokkal és íjakkal a lőfegyverek ellen. Szóval, ha a Fülöp-szigeteken, Indonéziában, Latin-Amerikában, Mexikóban látsz két késes embert, ne próbálj hősködni az itthon tanult pusztakezes technikákkal, mert könnyen csúfos vége lehet.

2. TECHNOLÓGIA: a történelmi európai harcművészetek nagyon hatékony technikákat tartalmaznak, de egy rondeles támadást ne hasonlítsunk egy mai, modern késsel végrehajtott támadáshoz. A korra jellemző páncél és vastag aláöltözet (gambezon) átütéséhez tervezett késhez a célhoz leginkább alkalmas technikákat (főleg szúrások) használták. Ez nem azt jelenti, hogy ezek működnek egy modern, fogazott vaquero bicskánál - ami gyakorlatilag a kabátos, ruhákkal több rétegben védett kart még így is könnyedén átvágja. Sok pl. az indonézek, filippínók által használt technika közül több adott eszközhöz igazodott - ezek sokszor gyenge minőségű, rosszul összerakott és kevésbé éltartó pengék voltak. Egy modern pengének adott esetben sokkal hatékonyabb a szúró, - vágóképessége; illetve elérhetőek a piacon kiváló minőségű darabok is (értsük itt, hogy pl. nem esik szét nagyobb terhelésre az eszköz).

3. EREDETI FELHASZNÁLÁS: sok rendszer bizonyos időben, adott korszakra igazodott. Adott korszakban adott populáció ellen kellett védekezni. Legyen ez a japán/palesztin/kínai földműves, aki egész életében a földet művelte; vagy egy harlemi gengszter aki reputációját erőszakosságának köszönheti. Nem biztos, hogy az előbbi népcsoport ellen alkalmazott technikákat utóbbiak ellen is célravezető alkalmazni. A küzdelem amellett hogy az emberiséggel egyidős, folyamatosan változott főleg a technológiák, szokások és törvények változása miatt. Ha megragadsz egy adott korban, akkor te egy elavult rendszert követsz - ami nem feltétlenül rossz, de ismerni kell a korlátait. Kassai Lajos lovasíjász erre ezt mondja: "Nem az ősöket kell követni, hanem azt, amit az ősök követtek." Ki megy manapság abakusszal matekversenyre?!

4. MENTÁLIS TÉNYEZŐ: a védekező - támadó mentális állapotát tükrözi. A védekező meglepett, a támadó felpörgött, harcra kész. Ha a védekező nem kapcsol agresszív - ellentámadó üzemmódba, gyakorlatilag nincs esélye. Társadalmunkban az erőszak - bár mindenhol jelenlévő - nem elfogadott, megvetni való tényező. A tisztességes, jogkövető állampolgárok között. Kevés ember képes bántani a másikat, fájdalmat okozni neki. Ha nincs szándék, nincs győzelem. Vannak emberek, akik nem képesek sose ellentámadó - agresszív üzemmódba kapcsolni időben. Ezt bizonyos szintig lehet trenírozni, de úgy gondolom hogy erre valamennyire születni is kell - nyilván ez edzéssel és megfelelő önismerettel idővel kiderül. Edzéssel kapcsolatban a teremben gyakoroltak nagyban meghatározzák, hogy hogy is fogsz viselkedni esetleges valós szituáció esetén. Az egyik világhírű BJJ mester, Carlson Gracie ezt mondta: "Ha oroszlán akarsz lenni, oroszlánokkal kell edzened."

CSELEKVÉSI TERV - hogy a lehető legkevesebb veszteséggel kerülj ki adott szituációból

Kerüld el (ne menj olyan helyre, fordulj meg, hívj taxit stb.) --> Ismerd fel a potenciális összetűzést (testbeszéd ismerete) és kezeld a helyzetet (pozitív szájkarate - beszéld ki magad, ne verekedj!) -->  Fuss el, menj biztonságos helyre, stb. (vigyázz, az érem másik oldala: késsel a hátban nehéz védekezni !) --> Szerezz eszközt (ha nincs, nem olvastad az FMA Blogot figyelmesen... ;) ) -> Támadj felpörgetett-agresszív ellentámadó üzemmódban ! Míg a támadód nem harcképtelen. (akkor is harcképtelen, ha már nem akar harcolni - ha pl. egy kicsapódó vipera hangjára eloldalog, ne erőltesd az összetűzést!) - Te legyél a szituáció igazi nyertese (értsd ez alatt, hogy lehetőleg ne kelljen évekig bíróságra/pszichológushoz járnod, ne kerülj börtönbe, ne pereljenek be stb.)

2. Tim Tackett pozitív verbális jitsuja- a verekedések túlnyomó része ezzel elkerülhető!

A józan paraszti ész alapelv

Ha egy sötét alak szembejön veled az utcán és valamit szorongat a kezében, menj át nyugodtan a másik oldalra. Vagy húzódj be egy üzletbe, kerüld ki nagy ívben és végig figyeld....de semmiképpen ne nyomd el a megérzéseidet és kerülj bele egy lehetséges veszélyes szituációba, ahol a körülményeket már nem tartod irányításod alatt. Ha veszélyben érzed magad, nyugodtan vedd a kezedbe az önvédelmi eszközödet (gázpisztoly, gázspré, lámpa, toll, stb.) - az hogy gyorsan előkapod az eszközödet egy külső támadásra (mikor a támadódnál már valószínűleg fegyver is lesz), inkább csak a cowboy filmekben működik.

Érdemes edzés közben is használni a józan eszünket: a mi történik, ha.... egy nagyon fontos kérdés és érdemes letesztelni, készülni a meglepetésekre is. Ha az alaptechnika és a drill együttműködő partnerrel jól megy, itt az ideje a vívómaszkos, műanyagkéses gyakorlásnak - ahol különböző szituációs problémákat kell megoldani, ha pedig hibázol, leszúrnak...

3. Egy kiváló példa a gyakorlatias edzésre (Shivworks)

 Fogni vagy nem fogni: az itt a kérdés

A kali rendszerekben nincs egyező álláspont erről a kérdésről: vajon érdemes megfogni a késes kezet, vagy próbálkozni megfogni? Próbálni megfogni, görcsösen ragaszkodni ezen technikához nem biztos hogy szerencsés, viszont maga a veszélyes kéz rögzítése egy jó gondolat - feltéve hogy nem fog kiszabadulni, nem ütnek le másik kézzel stb. Hock Hochheim közelharc szakértő szerint a késes kar megfogása (mellette a támadó ütlegelésével, illetve időhúzással) az a technika, ami sok képzetlen megtámadott embernek segített túlélni egy pengés szituációt. Tanulmányozva a legismertebb eskrima/kali/arnis rendszerek oldszkúl mestereit, arra a következtetésre juthatunk, hogy legtöbbjük aktívan használta a késes kéz megfogását. Nyilván ezen technikákat pontosan időzítve, ellentámadással lehet igazán hatékonyan alkalmazni és tudni kell, mikor lehet alkalmazni őket.

4. Hock Hochheim "fogós" drillje: "Élni akarsz?! Meg kell próbálnod..."

Természetesen a késes kar fogására rengeteg kontratechnikát kitaláltak, illetve egy nagy sebességgel mozgó kart igen nehéz elkapni - de szerencsére igen kevés százalékban támadnak az utcákon késharcmesterek az emberre... A fogáserő, a szem-kéz koordináció, a beidegzett mozgások (egy köríves testütésre könyökös-alkaros fedezékkel vagy blokkal és ellentámadással válaszolunk meglepetés esetén? -  feltételezve, hogy kés van a kezében érdemes leszűkíteni a technikai repertoárunkat). Nem beszéltünk még más külső tényezőről, mi történik például ha véres, csúszós a karja? Ezek miatt a tényezők miatt nem lehet megmondani a "tutit" önvédelmi, késharcos és egyéb verekedős témákban.

Ezen cikkemmel szerettem volna megvilágítani a téma egy kevésbé ismert, homályos szegletét és néhány tévhitet eloszlatni. A netes önvédelmi technikás videók és a cikkekben leírt "technikák" nagyjából semmit nem érnek megfelelő minőségű gyakorlás nélkül. Viszont a verbális jitsu, a józan ész használata és a cselekvési terv gyakorlati alkalmazása (főleg a veszélyes helyzetek minél előbbi felismerésére) egy olyan, akár képzetlenek számára is alkalmazható tanács, ami sokakat megkímélhet egy erőszakos végkifejlettől.

Vigyázzatok magatokra!

Az Inosanto akadémiáról indultak, Pekiti-Tirsia, Inosanto kali és Muay Thai (Krabi Krabong) gyakorlók; akik edzés után különböző rendszerek képviselőivel vetették össze tudásukat. Ők a Dog Brothers csapat.

Az edzés utáni gyakorlóküzdelmek és a kiscsoportos sufni-bunyókból egy mára már világszerte ismert, dinamikusan fejlődő rendszerré nőtték ki magukat. Nem veszélytelen, de felettéb izgalmas és ha egyszer belecsöppensz egy ilyenbe, megtudod mennyire is vagy elszánt. Ahhoz, hogy minimális védőfelszerelésben egy felpörgött, nehézbotos ember elé állj, tökösnek kell lenni!

1. Európai összejövetel: nem támadnak ágyékot és a nap végén mindenki a barátja a másiknak

Aki ismeri őket, nagyjából ezek ugranak be elsőre róluk. Egy csoport, Marc Denny rendszere (DBMA - Dog Brothers harcművészet). Van tananyaguk, videóik, folyamatosan fejlődnek. 

Az FMA rendszerek UFC-je ?

1995-ben Marc Denny megkereste az UFC-t azzal az ötletével, hogy szerepeljenek a fegyveres harcok is a repertoárjukban. A UFC azzal az indokkal utasította vissza őket, hogy ez jelenleg nem képernyőképes, túl extrém a UFC-nek...

Tények - Tévhitek

1. A Dog Brothersösök mindig sparringolnak, szóval ez a "legreálisabb" rendszer.

Ha elmész egy DB edzésre, kezdőként egyáltalán nem fogsz full kontakt sparringolni. Mint ahogy más, normális edzésfelépítésű rendszerben sem. Ha járni tanulsz, nem a futással kell kezdeni. A "legreálisabb" rendszer pedig erősen szubjektív.

2. Folyton összeverik egymást, ez így nagyon veszélyes...

Ilyen gatheringek, amiket a videókon is leggyakrabban láthatsz, évente 1-2-szer vannak. Nem kötelező részt venned rajta. Nagyobb a sérülésveszély, főleg ha kevésbé hatékony védőeszközöket használsz (pl. motoroskesztyű), de így a megmérettetés is nagyobb.

3. Ez így nem jó, a tradicionális rendszerekben ilyen nincs....

A nyugati tradicionális FMA rendszerek a fennmaradás végett alkalmazkodtak a piachoz. Magyarán, ha azt követelték volna meg a nagymesterek (Inosanto, Gaje, Presas) a tanítványaiktól, mint amit saját maguktól; akkor most valószínűleg nem ismernénk ezen rendszereket. A védőfelszerelések fejlődésével azt, amit a filippínó mesterek élesben vagy nagy kockázattal tudtak csak kipróbálni, mi már viszonylag biztonságos közegben megoldhatjuk. Ahogy Kassai Lajos lovasíjász találóan : "nem az ősöket kell követni, hanem amit az ősök is követtek".

4. A Dog Brothers-ék találták fel ezt a fajta tréninget

Ők popularizálták az USA-ban, amit a Fülöp-szigeteken, Thaiföldön és New Yorkban az oldschool pekiti-tirsia kalisok már előttük csináltak: full kontakt gyakorlóküzdelmek a drillek után. Semmi újat nem találtak ki, de folyamatosan és dinamikusan fejlődnek.

5. A DB-s srácok megváltoztattak tradicionális technikákat, pedig azok úgy voltak jók..

A full kontakt botharc rendszerükben megváltoztatták pl. a jab-et, ami helyett gyakran kétkezes hosszú fonákütést ütnek. Vagy pl. a tradicionális seguidas lábfejütését nem hajtják végre. Ezeket a technikákat eredetileg kardra találták ki, egy olyan környezetben, ahol gyakran egyenetlen talajon kell mezítláb küzdeni. Ha könnyű bottal egy elszánt támadót a lábfején megütsz, esetleg botos jabbel ütöd meg, nem biztos hogy megállítja...

Lehetne még folytatni a sort, amiért én fontosnak tartottam minderről cikket írni, az a DB populáris hatása.Úgy gondolom, egy nagyon jó híd a tradicionális harcművészetek és a küzdősportok között, a küzdősportok is a harcművészetekből fejlődtek ki - de sokan a küzdelmeket kényelmi és egyéb (pl. tájékozatlanság) szempontok miatt elhanyagolták.

2. Carlos Hermanos csoport: full kontakt kalisok a Fülöp-szigeteken

Amint a videóból látható, az FMA-t nem pusztán a Dog Brothers űzte keményvonalasan. Ők talán többféle védőfelszerelést használnak, ami okos dolog - senki nem akar hónapokat, vagy éveket kihagyni egy sérülés miatt. 

3. HEMA-sok sparringolnak: ők már teljes védőfelszerelésben

A HEMA (történelmi európai harcművészetek) a régi európai rendszerek rekonstrukcióján alapszik. Amik történetesen kihaltak, ugyanis nem maradt fenn egyetlen egy élő vívómester sem, aki átadhatja a tudását. Hogy hogyan lehet egy már kihalt rendszert rekonstruálni? Vegyél fel egy teljes testet védő ruhát, végy egy vagy két gyakorlófegyvert és próbáljuk ki!