Általában ha harcművész/ küzdősport edzésről van szó, mindenkinek a sport jut elsősorban az eszébe. Ami néha téves, néha maga az edző is tévesen értelmezi, sokszor kavar van a fejekben.

Mi is a különbség a sportedzés és a rekreációs célzatú edzés között? A sportedzésben elsősorban a versenyre való felkészülés, a megszerzett képességek megtartása, versenyszezonra való felturbózása és maga a szabályrendszer, illetve ezeken belül az egészség megőrzése mellett a minél hatékonyabb teljesítmény elérése dominál. Rekreációs edzés esetén viszont főképp a játékos, szórakoztató ámde egészségmegőrzésre és megtartásra is ideális, emellett teljesítményt fejlesztő edzést értünk. A sportedzést használják élsportolók trenírozására is, viszont itt főleg a teljesítmény dominál - az egészség már kevésbé. Nem számít, ha néhány tucat sportoló leamortizálódik és élete végéig szenvedi azt a néhány évet, amíg készült és láttak benne potenciált - ha adott edzőnek lesz egy igen eredményes embere, aki pl. olimpikon lesz. Nem mondom, hogy ez egy rossz gyakorlat - ha a felek ismerik ennek a lehetséges következményeit.

Ha viszont a tanítvány nincs tudatában a lehetséges konzekvenciáknak, az edző pedig nem mondja el ezt neki vagy a szüleinek, azt egyáltalán nem tartom korrektnek. A saját egójának a potenciális növeléséért kockára tenni mások egészségét nem etikus. Ha az edző sincs tisztában ezekkel, ott már nagy a baj...

Ezzel szemben a rekreációs edzés esetén a cél, hogy hatékonyan és szórakoztatóan gyakoroljunk, mindenképpen megőrizve az egészségünket. Úgy gondolom, a harcművészetek illetve a küzdősportok nagy részénél a rekreációs edzés alapelveit érdemes figyelembe venni (a max. pulzusszám 65-85%-án, rendszeresen heti 3-5x és időtartamban pedig nagyjából ~15-60 perc edzés nagy vonalakban ). Ami főképp aerob mozgástartományban zajlik, ergo nem kapkodjuk a levegőt. Illetve a Pavel Tsatsouline által a Meztelen harcos c. könyvben propagált GTG (Grease the Groove: Olajozd a mozgást) szintén egy hatékony alapelv. Gyakorlatilag kis ismétlésszámban, naponta sokszor elvégzett edzésről (pl. minden alkalommal mikor elmész a szobádban felszerelt húzódzkodórúd mellett, húzódzkodsz rajta 3-at) van szó, ami főleg az idegrendszer ingerület átvivő képességét és ezáltal az izmok adott mozgásra való optimalizálását fejlesztik. Többet ér napi 5 perc gyakorlás mint heti 1 óra egyben. 

Fegyveres harcművészetek esetén nem kell borzasztó erősnek lenned vagy nagyon jó állóképességgel rendelkezned. Elég, ha tudsz erősen ütni/vágni (ezt egy 45 kilós hölgy is megtanulhatja) és nem fulladsz ki egy kis sparring után. 

1.) Mi sem bizonyítja a fentebbieket jobban, mint ez a videó. Tatang (sárga ingben) 90 éves kora körül, félig vakon a tanítványával sparringol. MMA-ban nem látsz már 50 éves aktív versenyzőket sem fiatalokat verni...

Természetesen egy élsportoló nagyon hatékonyan tud motiválni és szórakoztatni rengeteg embert, ráadásul lehet hogy meg is ússza idősebb korára komolyabb - sportból adódó - betegség nélkül (pl. Earnie Shavers profi ökölvívó szerint ez náluk borzasztó ritka, nem is engedné az unokáit boxolni), viszont az élsportoló edzésmódszereit átlagembereknél használni igen szerencsétlen döntés...

Nem szükséges messzire menni, ott van pl. a crossfit amit már Magyarországon is minden nagyobb városban lehet csinálni. Mikor az ember ész nélkül kippingelő, súlyt emelő (természetesen kisebb súlyokat nagyobb ismétlésszámban, sokszor szörnyű technikával) embereket lát. Ez az edzésmódszer megfelelő szaktudású edző nélkül melegágya a sérüléseknek - márpedig néhány gyorstalpalóval nem valószínű, hogy stabil kettlebelles/súlyemelő alapot biztosítanak a leendő edzőnek. Nem véletlenül int egyre több amerikai sporttudományos szaklap és orvosi magazin óvatosságra a crossfittel kapcsolatban.... Ettől függetlenül megfelelő edzésfelépítéssel, figyelve a kliens egyéni igényeire és szükségleteire (pl. 30-as, ülő életmódot folytató, kissé köpcös apuka teste sérülékenyebb mint egy 20-as évei elején járó, sportos fiatalé ) - egy igen hatékony, kiváló edzésmódszer. 

Egyre inkább úgy gondolom, hogy az edzés után az embernek nem kifáradnia és élő hullának kell éreznie magát, hanem sokkal inkább energikusabbnak és frissebbnek. Mondhatnánk, hogy no pain no gain (nincs fájdalom - nincs növekvés), de inkább helytállónak tartanám a no brain no gain kifejezést (nincs agy - nincs növekvés). Összegezve, egy akármilyen tréningrendszer/küzdősport/harcművészet elkezdése előtt fel kell tennünk magunknak néhány fontos kérdést. Mik a céljaim és mit vagyok hajlandó ezért feláldozni? Feláldozod a későbbi egészségedet azért, hogy minél jobb legyél adott sportágban? Megéri 50 éves korodra funkcionális rokkantnak lenni, hogy 20-30 évesen mindenkit el tudj verni?

Illetve, a világ egyik leggyorsabb férfi úszója (Michael Phelps) a 100m pillangót ~0:49:82 alatt ússza. Tized- illetve századmásodpercek választják el a legjobb, ünnepelt úszót egy tehetséges, ámde annál kevésbé ismert úszótól. Nameg néhány millió dolcsi.... Gyakorlatilag a sok - a legtöbb ember számára ismeretlen - úszótehetség, akiket csak egy paraszthajszálnyival ver el Phelps, a legtöbb ember számára ismeretlen.

Egy kis motivációnak következzen két egyedülálló sportoló, akik ugyan nem világhírűek és nem keresik magukat rommá, viszont igen motiválóak. Hogy képes egy ember 70 felett ultramaratont futni, illetve 50 felett folyókat hosszában átúszni? Ezek emberfeletti teljesítmények, a sporttudomány oldaláról ez egy kevésbé terület(hisz se pénz-, se egónövelésre nem ad megfelelő alapot; kinek van kedve azt nézni, hogyan futnak vagy úsznak az emberek borzasztó távokat egyben?!)  - viszont szerintem igen sok embert ösztönözhet az életmódváltásra, a fizikai aktivitás megkezdésére akár idősebb korban is.

2.) Martin Strel maratonúszó - végigúszta a Dunát, a Mississippit, Paranát, Yangcét és az Amazonast...hosszában!

3.) Dag Aabye ultramaraton bajnok, 76 évesen is aktívan fut... 128 km futás ebben a korban emberfeletti teljesítmény!

Mi a közös mindkettőjükben? Mindenki azt hitte róluk, hogy nem képesek rá - kivéve saját magukat. A testi képességeken kívül úgy gondolom legalább olyan fontosak a mentális képességek. Elhiszed magadról, hogy képes vagy rá? 

Konklúzióként Dag Aabye szavaival zárnám soraimat: "Számomra nincs kor. Ez egy olyan dolog, amit mások aggatnak rád. Berakjátok az embereket öregotthonokba és ezek az emberek elég gyorsan meghalnak itt mert ezt mondjátok nekik: Ti már öregek vagytok - készek meghalni."