A cím magyar jelentése: silat az utcára.

Szerencsére hazánkban is egyre elterjedtebb ez az egzotikus, indonéz harcművészeti rendszer, a silat. Természetesen - mivel igény van rá - ez a távol-keleti rendszer is sokszor egy túlmisztifikált köntösben érkezik hozzánk. A pencak silat egy gyűjtőnév, több száz kis családi rendszer létezik Indonéziában és mindnek megvannak a maga sajátosságai. A 'pencak' jelenti a rendszerek művészi, esztétikus és gyönyörködtető oldalát - ebbe tartoznak a táncok (pl. virág tánc) illetve az egy és többemberes formák. A 'silat' pedig magát a küzdelmet jelenti. Egy aktív, ellenálló és akár képzett ember ellen is (persze könnyebb dolgunk lesz, ha képzetlen - de ha nem a legjobb technikák ellen gyakorlunk, mit ér az egész?).

A szerzőről

Burton Richardson jelenleg Inosanto egyik top kali, silat és JKD oktatója. Emellett az USA-ban a silatot elterjesztő mesterektől is mind hosszabb ideig tanult (Herman Suwanda, Paul de Thouars, Dan Inosanto) és oktatóvá is vált a rendszereikben. Emellett a Dog Brothers-es csoport egyik alapítója és 3. danos BJJ mester, aki már az UFC megalakulása előtt top birkózókkal és állóharcosokkal sparringolt. Ilyen közegben született meg a Silat for the street koncepciója.

 1. Itt látható 0:22-től a virág tánc (kembangan)

A könyvről

Maga a könyv egy gyors bemutatkozás után rögtön ismerteti a funkcionális silat alapelveit, majd továbbmegy a pusztakezes és fegyveres silat technikák összevetésére. Ezután következik a több támadók elleni alapok bemutatása, a lábmunka, a belépések, földrevitelek, klincs pozíciók, földharc ismertetése. Végül ízelítőt kapunk néhány valóban működő sarong technikából, majd jön a zárszó. 

Úgy gondolom, a könyv megírásának az oka az, hogy a rendszerek (kali és silat rendszerek) amerikai és európai elterjedésével párhuzamosan elvesztek bizonyos alapelvek, melyeket ha nem alkalmazunk a gyakorlatban, nem lesz olyan hatékony maga a rendszer. Rengeteg országban ezek a rendszerek úgy terjedtek el, hogy az oktató viszonylag rövid idő alatt szorgalmasan megtanulta szemináriumok, magánedzések alkalmával a rendszerek alapdrilljeit, irányokat, támadásokat és védekezéseket. Viszont ha évente két szemináriumra és 20 óra magánedzésre van csak lehetőségem, azt az időt a lehető leghatékonyabban kell kihasználni az oktatómmal. Nem lehet 20 órán keresztül mondjuk csak klincs pozíciókat gyakorolni rezisztens ellenféllel - ez a későbbiekben, a rendszer alapjainak ismeretével kell, hogy megvalósuljon.

"Ha nincs gyakorlóküzdelem, ne várjunk csodát!" , idézi Richardson egyik mesterét, John Machadot a könyvében.

Sok promo videóban látni olyan technikákat, amelyekre ránézve egy gyakorlott küzdősportoló nyugodtan megállapíthatja: ez így nem fog működni képzett ellenféllel...

Én is hallottam már edzőtársamtól, hogy a silat nem működik élesben. Emellett több rezisztens partneren is volt szerencsém gyakorolni a technikákat és menetközben kiderült, mi is mennyire működik. Nekem. X idő gyakorlással. Illetve csak simán képzetlenebb támadó ellen működik-e, vagy földharc/birkózós tapasztalattal rendelkező ellenfélen is. Esetleg csak fegyverrel hatékony, másképp könnyen kontrázható... Ugyanis sok népszerű technika jön a fegyverből - de azért valljuk be, egy karambit mindig is hatékonyabb lesz mint egy tenyeres ütés.

2. Mi teszi sokkal hatékonyabbá a technikát? Egy földrevitel részletezése, megfelelő testmechanikával.

A fentebbi technikát sokat gyakoroltam rezisztens ellenféllel, amiből egyrészt könnyen ki tudja húzni a lábát, másrészt pedig ha stabil az állása és ne adj Isten még erősebb is, akár bele is állhat. Amíg megvan az egyensúlya, addig ez a technika nem túl hatékony. Viszont kis segítséggel (amint a videón is látható) egy nagyon hatékony technika lehet, amivel meglepően jól le lehet vinni a földre egy nagyobb, erősebb és képzettebb ellenfelet is.

Konklúzió

Konklúzióként levonhatjuk, hogy ezen rendszer teljesen jól használható önvédelemre is, nem pusztán hagyományőrzésből, esetleg rekreációs sportként vagy szórakozásként. Nem is maga a rendszer a fontos, hanem az ahogyan gyakoroljuk. Sok technika jelen van BJJ-ben vagy Muay Thaiban is - ami egyáltalán nem ritka rendszereknél. Hiszen egy ütés vagy rúgás mindenhol csak egy ütés vagy rúgás lesz.

Érdemes mind a tanulónak, mind az oktatónak eldönteni, mit is csinálunk most. Mik a célok, hogy lehet ezeket a leghatékonyabban megvalósítani. Ha virág tánccal akarunk bunyózni, az nem biztos hogy jó ötlet. Ha csak drillezünk, folyamatosan együttműködő partnerrel, nem tudjuk hogy mennyire jól működik számunkra adott technika. Nem lehet maratonfutásra 100-as sprintekkel készülni (vagyis nincs sok értelme, mert a céljainkat ezáltal nem tudjuk megvalósítani). Ami még érdekesség, hogy silatosok kritizálták Richardsont, hogy mma-hoz hasonlít amit oktat. Erre Bruce Lee valami ilyesmit mondott: amíg két keze és laba van az embereknek, nagyon újat nem tudnak kitalálni. 

Az erőkar minden országban ugyanaz, a legrövidebb út két pont között szintén. Ezt minden nemzet aki bunyózott (márpedig gyakorlatilag az emberiséggel egyidős az erőszak is) tudja, rájött arra, hogy inkább maga a harcos számít mintsem a rendszer. Az indonéz silat mesterek sparringolnak, rettentő kemény erősítő/keményítő gyakorlatokat végeznek és valószínűleg a mai napig élesben is tesztelik a tudásukat. 

Zárásként pedig, egy indonéz mester (?) videója, amelyben egy kókuszdiót ver szét.